Hallgassa meg ezt a cikket
Amikor a Hawke's Bay régióban gazdálkodó Willie Lyons átvette családja 100 éves juh- és marhatartó gazdaságát, nem a föld öröklése volt a legnehezebb, hanem az, hogy megtanulja meghozni a vele járó döntéseket.
Lyons a legtöbb gazdától eltérően vezeti a Glenalvon gazdaságot. Ő a tulajdonos, és ő felügyeli a vállalkozást, miközben a gazdaságon kívül dolgozik, a napi működést pedig Tim Fairweather gazdaságvezető irányítja. Ez a modell csak akkor működik, ha mindketten ugyanazt a képet látják, és itt hálálja meg magát igazán a technológia.
A pénzügyi szoftverektől és az állatkezelési platformoktól a virtuális kerítésig a valós idejű gazdasági adatok tényekre cserélték a feltételezéseket. Lyons szerint ez „igazi fordulópont”: a döntések már nem azon múlnak, mit gondolnak az emberek arról, mi történik, hanem azon, ami ténylegesen a szemük előtt van.
A National Fieldays rendezvényen, a Gallagher Animal Management panelbeszélgetésén Lyons amellett érvelt, hogy a generációváltás döntésátadás, nem csupán vagyonátadás. Új-Zéland története egyik legnagyobb, generációk közötti mezőgazdasági vagyonátadása előtt áll, és azok a gazdaságok veszik majd sikeresen ezt az akadályt, ahol a tudás nincs egyetlen ember fejébe zárva.
A virtuális kerítésnek ez a csendes második haszna. A legeltetési előnyökön túl mindenki számára láthatóvá teszi az állatok helyzetét, mozgását és a legelőhasználatot, akinek látnia kell: a tulajdonosnak, a gazdaságvezetőnek és a felnövő új generációnak.
Olvassa el a teljes történetet a Gallagher Knowledge Hub oldalon.
